A köd és a köd fajtái

A köd a páratartalom kicsapódási formája, ez a vízgőz állandóan jelen van a levegőben. A kicsapódás akkor következik be, amikor a levegő hőmérséklete a harmatpontot megközelítő hőmérsékletre hűl le. A lebegés annak következtében alakul ki, hogy a vízcseppecskék mintegy a milliméter ezredrészévé válik. A levegő átláthatatlanságát is rontja az ezen vízcseppekből kialakuló pára. A ködnek több kialakulási formája van: a levegőbe történő bepárolgás; a levegő lehűlése; két különböző hőmérsékletű, de a telítési viszonyokhoz közel álló levegő keveredése.  Ezen okok kombinálva is jelentkezhetnek. De mindezek mellett szükség van még kondenzációs magra, megfelelő szélsebességre és a vízgőztartalomra. A ködnek két fajtája van a lehűlés alapján: az egyik a nyugvó köd, a másik az áramló köd. A talajmenti lehűlést három különböző ok válthatja ki. Az első ilyen ok lehet az, amikor a földfelszín kisugárzás útján a nyugalomban lévő alatt kihűl. Második ok lehet, amikor az áramlásban lévő levegő hideg felszín felett halad át. Harmadik ok, amikor az áramló levegőt a hegyek, dombok felszíne emelkedésre kényszeríti, ennek következtében pedig egy hőcserementes lehűlés megy végbe benne. Ebből következően három fajta ködöt tudunk meghatározni: kisugárzási ködöt, az advekciós ködöt és a lejtőködöt.