Egy csillag halála

Amikor a nagy tömegű csillagok elpusztulnak, ez a folyamat igen látványos. Abban az esetben, ha az összeomló csillag tömege nagyobb, mint 1,4 naptömeg, akkor a halálakor megrázó folyamatok mehetnek végbe. A folyamat a következő:

- a nagy tömegű csillag az évmilliók alatt elégeti a magjában lévő hidrogént

- ezután begyullad a hélium és vörös óriássá/szuperóriássá fújja fel a csillagot

- mikor kifogy a hélium, egy erős összehúzódás következik be, amely miatt a mag elérheti a 750 millió K-t

- ekkor begyullad a magban lévő szén is, ez egy ideig megállítja az összeomlást. De kiégése után, ismét egy nagy összehúzódás következik

 - amikor a csillag magjában vas keletkezik, abból már nem lehet több energiát kinyerni

- a gravitáció hatására a mag összeomlik és egy teljesen neutronokból álló anyagból alakul át, vagyis egy neutroncsillag jön létre

- amikor a mag összeomlik, az egy nagyon erős lökéshullámot indít el, lényegében felrobban a csillag

- ezt szupernóva-robbanásnak nevezzük

- a csillag anyaga szétáramlik és helyén egy szupernóva-maradvány található, ami folyamatosan forog és sugárzást bocsát ki

A szétszóródott anyagból jönnek létre új csillagok, mint a mi Napunk. A Föld összes atomja is ősi csillagok halálából született.